Nem igazi áldozat


Az utca csendjét léptek törik meg,
egy lény jár arra,
most jött érted meg.

Vámpír ő ki az éjjbe burkolózik,
a hideg borzongat,
mikor meglátod ki áll itt.

Ő az nem pedig más,
a megtestesült gonoszság,

Gondolkoznál egy percig,
de nem megy,
mert a lábad a földbegyökerezett.

Hideg tekintetet kapsz csupán,
nem pedig választ,
hogy túléled-e a találkozást.

Némán közelít a fenevad,
s a szíved kalimpálva hajt.

Ott áll előtted,
szemében nyűg vagy, táplálék,
ő viszont neked ajándék.

E balga idegen kiről most szó van,
kit a vámpír megtámadott,
maga is gonosz akar lenni.

Vámpírrá akar lenni,
s a piros nedűből részesedni.

Undorító vágy egy emberi lénytől,
nem is teljesülhet,
ha a vámpír úgy dönt.

Készséggel aláveti magát a vad szörnynek,
de a vámpír gonoszabb annál, hogy életét meghagyja,
s úgy tegyen ahogy más kívánja.

Így hát vámpírrá nem lessz a szerencsétlen,
hanem halott lessz és többé fel nem ébred.

Vámpírok iránti szeretete egyetlen adománya,
hogy étkük lehetett egy vacsorára.